- Jól van már! - én is leordítom.
- Velem ne ordibálj kislány! Idősebb vagyok nálad!
- Ige ... egy évvel...!
- Na gyerekek, gyerekek! Álljatok le és nézzük szépen csöndbe a tv-t!
- Én nézném, ha ez nem dumálna mindig !
- Ez?! - kiakadtam, most már teljesen. - Na Jung Kook! Én kedvesebbnek hittelek, de ...
- De?!
- De most már látom, hogy egy mocsok kis dög vagy! És én még egy ilyenbe voltam szerelmes! - beszaladtam sírva a szobámba.
- Na szép! Nem veszed észre, hogy Yoon egy törékeny lány?! Idióta! Menny fel és kérj tőle bocsánatot!
Ennyit hallottam csak. Kis idő múlva benyit valaki. Imádkoztam azért , hogy Jimin legyen, de úgy látszik nem vált be.
- Hé...! Öm...bocs...
- Nem kell a bocsánat kérésed!
- Hát én megpróbáltam. - mondja a folyosóra. Aztán meghallottam, hogy az Jimin.
- Nem érdekel! Addig fogod azt mondani, hogy " bocsánat " neki, míg meg nem bocsát! Te meg ne sírj... nyugodj meg, vegyél mély levegőt és tedd azt amit a szíved sugal.
- Ezt meg honnan a fenéből szedted? - kérdi Jung Kook.
- Túl sokat nézi a tv-t! - erre mind a ketten nevetni kezdtünk.
- Na végre nevettek! És együtt! Ennek csak örülök! - mondja Jimin. - És most Yoon, mit súg a szíved ? - erre csak gonoszan nézek Jung Kook-ra. Felpattantam az ágyról és Jung Kook-hoz mentem. Egy kézlendítés és a kezem az arcán találta magát. Pofon vágtam.
- Úh... Ez a pofon olyan jól esett... - mosolyogtam gonoszan Jung Kook-ra.
- Pofon vágtál?! Na most kapsz! - elkezdi dörzsölni a hajam.
- Állj már le! Hagyj békén! Azért nem vagyunk olyan jóban, te hülye!
- Hülye?! - most ő vágott pofon. Elestem.
- Jung Kook! - hazajöttek a többiek és leordították mind.
- Ne! Hagyjátok! Majd én! - felálltam , és nekifutottam. Ő hátra esett én pedig rá estem. Kezeim a mellkhasán voltak. Ajkaink közel voltak egymáshoz.
- Őh... öm.... - lemásztam róla. - Bocsi...
- Mh ... Nem kell a bocsánat kérésed!
- Jól van már ! Akkor én is megbocsátok neked , de akkor te is!
- Na, így már mindjárt jobb! Akkor megbocsátok! - kezet fogtunk.
- De, ami az előbb történt azt nem említjük soha többé, rendben?!
- Rendben! Akkor ugyan olyan lesz, mint eddig. Te mérges leszel rám, engem pedig hidegen hagy. Egyébként miért vagy mérges rám? - ekkor kirohant.
- Mh... Furcsa ...
Délután Jiminnel beszélgettünk a szobában.
- Tudod mi zavar...? - ekkor tapint a lényegre Jimin.
- Na mi?
- Azt, hogy azt mondtad Jung Kook-nak, hogy "Én egy ilyenbe szerettem bele". - macskakörmözött. - Az mi volt?
- Áh... Ő ... Semmi! Az csak a drámai hatás, miatt mondtam. - nevettem szégyenlősen.
- Na... Persze, persze.
- Na jó! Kicsit belezúgtam, de nem akarom, hogy tudja, okés!
- Oké-oké. Nem tudja meg tőlem, de neked kell elmondanod neki. Rajtam kívül tudja még valaki?
- Csak Min. És én mondjam meg neki? Nem tudom, hogyan mondjam el. Még soha nem voltam szerelmes.
- Nem?
- A-A!
- Akkor azt sem tudod, hogy hogyan mond el neki?
- Azt hiszem ezt már tisztáztuk.
- Jól van már! Akkor vagy egy levél vagy csókold meg.
- Csók? - csak bólogat. - Öm...van egy kis gond! Én még nem csókolóztam. Kicsit cikis, de nem tudom, hogyan kell.
- Megmutassam? - kezeit ráhelyezi vállaimra, hátra dőlt és óvatosan közeledik.
- Ne...! Kérlek...! Akkor inkább maradjunk a levélnél. - eltolom magamtól.
- Ahogy akarod.
*Este*
Nekiültem megírni a szerelmes levelet Jung Kook-nak.
Beleraktam egy borítékba és elindultam Jung Kook szobája felé. Lassan benyitok. Jung Kook ép a délutáni szunyát nyomja. Telefonjára raktam a gondosan becsomagolt levelet. Leraktam és kimentem. Már csak a csodát vártam , hogy elolvassa.
*Másnap reggel*
Mikor felébredtem hangos nevetésre lettem figyelmes. Mikor kimentem a szobából és lenéztem a lépcsőn, azt vettem észre, hogy Jung Kook és a többiek nevetnek egy darab papíron. Kicsit hunyorogtam és láttam, hogy az az én papírom, amit Jung Kook-nak írtam.
- Oda nézzetek, ott van! - mutat rám Suga. Felszaladtak hozzám. De én gyorsabb voltam és befutottam a szobába. Bebújtam a takaró alá és sírni kezdtem. Bejöttek. - Kis szerelmes!
- Olvasd fel még egyszer! - mondta Rap Mon.
- Jól van, jól van... - mondja Suga. - Öhöm... Kedves Jung Kook!
Tudod mikor tegnap rád estem, úgy éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver. Gyönyörű szemed van. Barna és csillog. És szeretném , ha lenne köztünk valami.
És csak tovább nevettek.
- Gyere, gyere...gyere velünk! - Jimin megfogta a kezem és felhúz. Jin és J-Hope is jöttek. - Jól vagy?
- Nem! - és csak tovább sírtam.
- Ugyan már...Semmi gond abban ha valaki szerelmes. És ha jól hallottam, akkor az első szerelem. - bökdös.
- Igen...- szipogok.
- Na gyere...Felöltözünk és elmegyünk mi négyen egy kis lógós napra.
Mikor kimentünk azt láttam, hogy Jung Kook szét tép egy levelet a szemem láttára. Gondoltam, hogy a szerelmes levelet.
Befutottam a szobába és felöltöztem. Mikor készen voltam, lassan kinyitottam az ajtót és lementem. Jimin, Jin és J-Hope lent vártak.
- Na? Indulhatunk? - kérdi Jimin. Bólintok.
- Hova mentek? Nem kéne Jung Kook-ot is vinni a randira? - röhög Suga.
- Kussolj Suga! Nem veszed észre, hogy szegény lánynak összetört a szíve?!
- Ne Jin...! Hagyd...Inkább menjünk...! - belekaroltam a fiúkba és elmentünk. Fagyiztunk, nevettünk beszélgettünk, én nagyon jól éreztem magam. El is felejtettem Jung Kook-ot. Hazamentünk.
Felmentünk Jiminnel a szobánkba. Min nem volt otthon. Bezzeg ilyenkor kell engem cserben hagynia.
- Mi a jó isten történt itt? Bomba robbant?
A szekrényem feldúrva. A fehérneműim a földön hevertek szana-szét. Elkezdem összepakolni a fehérneműimet, mikor látom , hogy a naplóm az ágy alatt szét tépve.
- A naplóm! Ne...! - odaszaladtam és előhúztam az ágy alól. Cipőkopogást hallottam meg magam mögött.
- Yoon! Én nem szeretném, ha köztünk lenne valami. - teszi Jung Kook a kezét a vállamra.
- Hát legyen...! Első szerelmem voltál, de, de elegem van...
Mindenki bejött.
- Így van! Jimin, Jin és J-Hope legalább kedvesebbek velem. Nem úgy mint egyesek. És ez rátok is vonatkozik! Rap Mon , Suga , V és...és Jung Kook...Miért vagy ilyen velem? - ekkor megint csak kiszaladt. Nem értem miért ilyen. Hiába próbálkozok én vele kedves lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése