Barátnőmmel el sem tudtuk hinni , hogy végre bekerültünk egy , ilyen bandába. De egy kicsit féltünk , mert fiú banda.
Mikor odaértünk a fiúk kis szobájába , ahol zenéket írnak, bekopogtunk.
- Gyere! - én lassan benyitok és ott látok mindenkit. - Oh... Ti kik vagytok?
- Mi vagyunk az új tagok. - mondja Min.
- Ja tényleg... Akkor örülök, hogy itt vagytok! Gyertek, üljetek le. - behívtak. Mi leültünk egymás mellé Min-nel. Egy pár percig a fiúk csak bámultak minket.
- És? Most mit csináltok? - megtöröm a kínos csendet.
- Zenét írunk. - mondja Suga.- Érdekel? - csak bólogattunk. - Okés! Akkor srácok.
R.M elindította a zenét.
- I ' m a born singer ... - kezdi Jung Kook.
- Woow...! Ez nagyon jó! - tapsoltunk.
- Ennyire tetszik? - kérdi Jimin mosolyogva. Mi csak bólogattunk.
- Egyébként hány évesek vagytok? - néz ránk Jimin.
- Én 16, Min 20.
- Hű... és ilyen jó barátok vagytok?
- Igen.
Abban a pillanatban benyit a menedzser.
- Már itt is vagytok? Látom összeismerkedtetek már. Jól van... fiúk akkor csak egy pár percre rabolnám el a lányokat, hogy aláírjanak pár papírt. - felálltunk és kimentünk.
Mire visszaértünk a fiúk szőrén - szálán eltöntek.
- Biztosan a táncteremben vannak. - mondja a menedzser.
Elmentünk a teremhet , és tényleg ott voltak.
Nem csak táncoltak, hanem a szöveget is mondták. Így még nem láttam őket. Végeztek. Mindenki a törölközőéért nyúlt.
- Óh... Sziasztok csajok! - köszön oda nekünk Jimin.
- Sziasztok... - köszöntünk, kissé félénken.
- Gyertek, nézzétek meg, így közelebbről is a táncunkat. - Min-nel leültünk oda eléjük a falhoz a földre.
Elkezdték a No More Dream című zenéjükre táncolni.
Mi figyelmesen néztük a lépéseiket, mert, majd nekünk is meg kell tanulni.
Ahogy elnézem Jung Kook elég szúrós szemeket mereszt rám. Még akkor is mikor a kis szobában voltunk.
Végeztek és ugyan, úgy a törölközőért nyúltak. Jiminé mellettem volt. Odasétált mellém és ahogy lehajolt , hogy felvegye a törülközőt, engem nézett. Sexy- s mosolya csak engem figyelt. Közben a lógós felsője alá beláttam. Nem akartam hinni a szememnek, ezért gyorsan elvettem Jimin-ről a tekintetem. Ő, csak kuncogott.
- Jimin! Hagyd már békén, azt a szegény lányt! Nézd meg, hogy bepirosodott! - leszídta Suga. Összeszégyeltem magam és a tenyerembe szorítottam arcom. Hallottam, hogy mindenki kuncogott. Egy valaki hangját nem hallottam, Jung Kook. Mikor felnéztem rá, ugyan úgy morcos tekintettel nézett rám. Kiszaladtam. Be egyenesen a kis szobába. Leültem és hülyén néztem magam elé. Az utolsó, amin gondolkodtam az Jimin mosolya és Jung Kook barna szemei. Amik gyönyörűen csillognak.
- Nem! Miket képzelek én itt?! - pofon vágtam saját magam. Közben bejöttek a többiek. Ahogy a teremben, úgy csináltam; arcom a tenyerembe helyeztem.
- Ugyan már...! Csak nevettünk egy kicsit...- leül mellém Jimin és a hátam kezdi el simogatni. - Megbocsátasz? Ne kezdjünk, így egy kapcsolatot.
- Kapcsolatot? - nézek rá hülyén.
- Őh...Úgy értem, hogy egy baráti kapcsolatot. - szégyenlős nevetésbe kezd. - Na? Megbocsátasz? - erre csak bólintottam és megöleltem. Mint barát a barátot. Végül mindenki odajött és, így ebből csoportos ölelés lett. Szét néztem, hogy mindenki odajött-e, és azt láttam, hogy nem. Egy valaki hiányzott, Jung Kook. Nem értem. Szerintem nem nagyon bír engem. Minnel könnyen szóba ered, de velem...nem igazán akar beszélni.
- Nos, akkor menjünk haza. Mára már végeztünk. - mondja Jin.
Így is lett. Kocsiba szálltunk és elindultunk, a most már mi házunk hoz is.
- Hát, így néz ki belülről! - nyitja ki az ajtót Rap Mon. Nem csak kívülről, de belülről is gyönyörű. Fiú létükre egész szép és rendezett házuk van.
* Este *
Jiminnel és Minnel kerültem egy szobába. Most épen fürdeni indulok ki.
Az ajtó mellett álltam és vártam, hogy Min visszajöjjön. Amíg én az ajtót néztem és vártam, Jimin olykor - olykor leveszi telefonjáról a tekintetét és rám szegezi. Kicsit megijesztenek azok a barna szemek. Jimin kedvesen néz rám és én még is megijedek, de Jung Kook barna szemeitől, ( amik persze úgy néznek rám , mint ha meg akarna ölni ) még sem ijedek meg. Nem tudom miért, de így van.
* Másnap reggel *
Én még nagyban aludtam mikor, arra ébredek, hogy valaki simogatja az arcom. Felijedek.
- Jimin?!- továbbra is csak ijedten néztem ébresztőmre.
- Jó reggelt álomszuszék! - mosolygott rám. Én körbenézek a szobában.
- Min hol van?
- Elment a többiekkel a boltba. Csak én, te és Jung Kook maradtunk itthon. Na gyere.- kihúz az ágyból. Lementünk. Jimin leültetett középre.
- Miért nekem kell közöttetek ülni?
- Mert csak! És maradj kuss-ban, mert nem hallom tőled a tv-t! - leordít Jung Kook.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése