4.rész : "- Yoon ! Én Szeretlek !! "

- Te kitől szeretnél első csókot? - kérdem. 
- Öm...Én hát...- nem tudott megszólalni. 
- Megjöttünk! 
- Hála az istennek! - mondta Jung Kook. Én csak megforgattam a szemem és tovább írtam a blogom. 
- Yoon! Nézd ezt neked vettem. - jön oda Jimin. 
- Óh...De aranyos vagy! - szagolgattam a virágot, amit hozott nekem. - Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! - megölelem. Ő is visszaölel. 
- Ha már itt tartunk, akkor eljönnél velem pénteken megnézni az esti tűzijátékot?
- Hát...nem is tudom... 
- Na...ugyan már! Gyere! Mint haver a haverral. 
- Hm...Jól van.
- Köszi, köszi, köszi...!! - megint megölelt aztán kiszaladt. 
- Úúúúh...valaki szerelmes a kis csajba...! 
- Suga! Hagyjad már...! - mondja Min. 
*Este felé*
A táncteremben voltam gyakoroltam. 
- A fenébe! - elestem. - Nem igaz... Még ezt sem tudom megcsinálni?! Ajh de idegesítő!  
- Hihi...Nem úgy kell...- lép be Jimin. - Gyere, segítek.- felállít.- Megmutatom, hogy kell. Csak csináld úgy, ahogy mutatom. 
- Jó... 
Utánozni kezdtem, de megint csak a fenekemre estem. 
- Jaj...- megint felállít. Mögém áll, megfogja alkarom és irányítani kezdi. - Nézd csak, így kell.  
- Hé! Gyerekek, nem itt kell romantikázni! 
- Jung Kook kussolj már!! - leordítom. 
- Hm, nem mondtam semmit. - teszi fel kezeit, mintha le akarnám lőni. 
- Hát, ez a gyerek! 
- Idegesítő, mi? - erre csak bólogatok. 
- Öm... akkor én megyek lefeküdni. Jó éjt Jimin...!
- Neked is...! Álmodj szépeket...!
Fürödtem és elmentem aludni. 
*Másnap reggel*
Felébredtem. Felgumiztam hajamat, hogy ne lógjon bele a szemembe, és felöltöztem. Jung Kook még mindig aludt vagy nem akart felébresztet. De mikor bementem a szobájába , azt láttam , hogy még mindig alszik. Hátán fekve , hasán a keze és majd legurul a feje.  Odamentem hozzá és a helyett , hogy beleordítottam volna a fülébe, beleharaptam a vállába. De úgy láttam nem igazán használt. Derekára ültem és , beleharaptam a nyakába. Nem vált be, így füléhez hajoltam és beleordítottam.  
 
- Ébredj te szarházi!!
- Ha...? Mi, hol, merre... Yoon! Mi a francot csinálsz te itt?!
- Na végre! Nem győztem mit kitalálni.
- Akkor miért nem hagytál?
- Mert nem akartam... 
- Ó tényleg? - kikapta a hajgumimat és felpattant.  
- Na...azt add vissza!
- Miért? 
- Mert! 
- Akkor gyere és vedd el! - elszaladt. 
- Jung Kook!! - utána mentem.
- Gyere és vedd el! 
Én utána szaladtam. Hiába...Megint ráestem. Mi a francért nem néz a lába elé. Bajban voltam és kicsit meg is remegtem, mert ajkai széle össze ért az enyémmel. Lehunyta a szemét. Én elhúzódtam. Összepirulva kaptam az érintett területre, ahol összeértek ajkaink. 
- Gyerekek! Megjöttünk! - bejöttek a konyhába is, hol én Jung Kook derekán ültem. - Mi a jó fene folyik itt? - mosolyognak a fiúk. Jimin arca teljesen ijesztő volt. 
- Am...Én csak...- nem találtam szavakat. - Elvette a hajgumimat. 
- Igen, igen, persze, persze....
- Suga! - rászólt Jung Kook. - Maradj már !! Yoon-nak csak elvetem a hajgumiját. Álljál már le! - nahát nem gondoltam volna. 
Én óvatosan lecsúsztam és felszaladtam a szobámba. Min utánam jött. 
- Mi a jó szent szar volt ez?! - kiakadt. 
- Én...én nem csináltam semmit...! Elvette a hajgumimat! 
- Aham, persze, persze... 
- Yoon! Jól vagy? Nem bántott? Nem sérültél meg? - jön be Jimin. Arcán rémület ült.  
- Nem, nem, Jimin. Jól vagyok...
- Hála az égnek...! 
- Na jó... Én most akkor kimegyek. De Yoon! Még nem végeztünk. - és kimegy Min.
- Öm...Yoon ! Valamit szeretnék neked elmondani...! Nagyon fontos. 
- Öm...Mondjad. 
- Én...Ah...nem tudom, hogy elmondani neked. 
- De mit? 
- Én...Én...Téged sze....- ekkor benyit Jung Kook. Ilyen gyorsan felöltözött? Ajh...Ez jár a fejemben?!
- Jung Kook! Te mit keresel itt? 
- Most ne kérdezősködj! Csak gyere velem! - megfogta a csuklómat és elkezd maga után húzni. 
- Yoon! Én Szeretlek!! - utánam üvölt Jimin. 
Jung Kook kirángat a közeli parkba. 
- Yoon! Mostanában, ha rád nézek, akkor... akkor...
- Akkor? Akkor, mi?
- Yoon! Én Szeretlek!!
- Mi?! Te belém szerettél?!- kiakadtam. 
- Igen...! - megfogja a kezem. Mélyen a szemembe néz, azokkal a barna szemeivel. Próbálok ellenállni. 
- Jung Kook...Ez nekem... 
- Maradj...- és közeledik hozzám. Már majdnem megcsókol, mikor eltolom magamtól. 
- Jung Kook...! Ez nekem nem fog menni.- és hazamentem. Nem volt szívem ott hagyni, de muszáj volt.